Miért jó diákcsereprogramban részt venni?

Details

“Egy hét diákcsere. Mire gondolhat a hétköznapi diák amikor ezt hallja? Egy idegen országban tölteni egy hetet egy ismeretlen családnál? Egy hétig szinte csak idegen nyelven kommunikálni? Nekünk a Széchényiben egy életre szóló élmény, ami tágítja látókörünk és pozitív irányba mozdítja gondolkodásunk. Erről szólt idei második diákcserénk is, melynek keretein belül a festői környékkel bíró Fanóba (Olaszország) látogattunk. A hely kedvelt üdülőközpont az Adriai-tenger partján, jó fekvésű strandjai miatt. Utazásunk elején a bolognai nemzetközi repülőtérre érkeztünk, ezután iskolánk egykori cserediákja, Claudia Sensini vezetett körbe minket a városban. Ezt követően vonattal mentünk tovább Fanóba. Érkezésünkkor fogadó diáktársaink vártak minket az állomáson, majd egy rövid séta után mindenki hazaindult.

Az elkövetkező napokban megismerhettük egymást az olasz osztállyal, közös projektmunkákon és egy sportdélutánon keresztül. A helyi tradícionális karnevál kiemelt vendégeiként mi is felvonultunk egy fergeteges „color party”-val.

Fano jelentős szereppel bírt az ókorban. A római birodalom idején ugyanis a fővárosba vezető út egyik csomópontja volt. Ennek a kornak az építészeti emlékeit mutatták be nekünk az olasz diákok interaktív módon. A város maga az élő történelem. Minden második sarkon „szembejön” egy épület a latin éra emlékezetéből.

A sok csapatépítő tevékenységen kívül persze a környék nevezetes helyszíneit, városait is sorra meglátogattuk. A reneszánsz vár Gradara és a hegyoldalba épült grandiózus Urbino nem csak történelmi ismereteinket gyarapították, de az emberi alkotóképesség szemkápráztató példái is voltak. A történelem furcsa alakulásának köszönhetően egy második országot is „bejárhattunk”. San Marino csak egy órányira van Fanótól.  A 61,2 négyzetkilóméter nagyságú apró állam fővárosának történelmi központja fellegvárként magasodik a vidék fölé, ahonnan letekintve úgy érezhetjük, hogy egy összegyűrt zöld takaró fekszik a lábunknál. Kicsit olyan volt ez mintha ráléptünk volna az atlaszra, hogy a madártávlat egy érdekes szögéből figyelhessük a hangyabolyra emlékeztető világot.

Valószínűleg sokáig él majd bennünk a vidám pillanatok bohém mámora, az örömteli érzés, hogy új kapcsolatokat alakíthattunk ki és kicsit könnyebben tudunk majd a jövőben együtt dolgozni nemzetközi kapcsolatainkban más országok szülötteivel. Hiszen ezek a cserék azzal a céllal jöttek létre, hogy közelebb hozzák a világ nemzeteit egymáshoz. Reméljük az olasz fél is ugyanúgy fogja élvezni az itt eltöltött időt, mint mi tettük azt náluk és ezzel a két iskola közötti jövőbeli kapcsolat magvait vetjük el.”

Kovács Ádám 12.c